Faj: Malus domestica
További nevei: Borovitsky, Charlamovszki, Oldenburgi hercegnő
Érési ideje: Július végétől szeptember derekáig tart.
Minősége: Elsőrendű piaci és háztartási, másodrendű asztali.
Nagysága: Közepes, néha nagyobb is, néha kisebb is.
Alakja: Lapos gömb alakú, egyik oldalán többnyire magasabb, de azért elég szabályos. Zöme a középtájra esik, honnan a kehely irányában alig fogyva, széles, lapos dudorokkal karimában végződik, szára felé pedig egyenletesen fogyva, szintén lapos karimában fejeződik be. Kelyhe zárt, hosszas, felálló, molyhos, zöld kehelylevelei tágas, mély, elég szabályos, fenéken gyöngyszerű kis dudorok, falain ráncok, néha a gyümölcs oldalára is lehúzódó, ellaposodó bordaszerű emelkedések között ül. Szára középhosszú vagy hosszabb, vékony vagy vastagabb, néha húsos, fűzöld, molyhos. Szármélyedése többnyire simafalú, tágas, tölcséres.
Héja: Zsíros, sima tapintatú, vékony, fáján többé-kevésbé hamvas, értével fehéres-sárga, napos oldalán néha az egész gyümölcsön is, lángszínű csíkokkal bevont. Pontozata apró, alig szembetűnő, fehéres pettyek alakjában mutatkozik. Felületén elvétve egy-egy szemöcs is található. Belseje: Húsa sárgásfehér, kissé laza, porhanyó, bőlevű, édes, néha savanyú, gyengén illatos, fűszeres. Magháza nyílt, ép magvakat rejtő. Kehelycsöve elég hosszú.
Fája: Eleinte erősen, későbben mérsékelten nő. Korán és bőven termő. Edzett, télálló. Hajtásai hegyük felé elhajlók, közepes vastagok. Vesszői merevek, egyenesek, könyökösek, hegyük felé molyhosak, violaszín sötétbarnával elmosottak. Pontozatuk fehér, szembetűnő. Rügyei inkább kicsinyek, simulók, hegyükön molyhosak. Virágrügyei középnagyok, pirosbarna pikkelyűek, többnyire csupaszok, korán nyílók. Szirmaik nagyok, fehéres rózsaszínűek. Fagy iránt alig érzékenyek. Leveleik középnagyok, kemény, vastag szövetűek, szelíden hullámosak, fent simák, alul szakadozottan molyhosak. Nyelük középvastag, világoszöld vagy violaszín pirosan zománcos, éles szögben felfelé álló. Termesztése tekintetében kevésbé igényesek. Minden erőteljes nyirkosabb talajon jól díszlik. Száraz, meleg fekvésben a lisztharmattól sokat szenved. Nedves helyen rákosodásra hajlandó. Igénytelensége miatt a szőlő éghajlata alatt éppen olyan jól díszlik, mint a hűvös avagy zordon vidéken. Legszebb termést a némileg nyirkosas és erőteljes talajon adja. Tömegtermesztésre másodsorban ajánlott. Jó nyári almáit, az almamoly kevésbé bántja. Zord éghajlat alatt késő őszi almaként szerepel. Oroszország déli részéből származik.
