Pekándió lehet a hazai dió helyettesítő gyümölcsfája
Évek óta nincs diószüret a házikertekben.
Új alternatíva a pekándió, amelyet nem károsít a dióburok-fúrólégy.
Hazai körülmények között is megél, a gyümölcse talán még ízletesebb a dióénál.
Pekándió ültetése jó megoldás lehet
Korábbi bejegyzésemben írtam a dióburok-fúrólégy, mint ősellenség terjedésének megakadályozásának lehetőségeiről,
amely több, de egyelőre kevesebb sikerrel járhat.
Nagyüzemi termesztésben megfelelő teljesítményű permetezőgépekkel megoldható.
Kiskertben azonban létezik egy jobb megoldás: a pekándió.
Ez az észak-amerikai indiánok kedvelt csemegéje volt évezredeken át.
A faj őshazájában a Mexikói-öböltől Kanada déli részéig fordul elő, így érthető, hogy elég különböző adottságokhoz alkalmazkodott,
illetve, sok eltérő változata alakult ki.
A pekándió a mi diónk rokona. Azonosak a tulajdonságai, viselkedésmódja egyezik a mi diónkéval.
A Kárpát-medence éghajlata tökéletesen megfelel a pekán számára
Kiválóan tűri a téli fagyokat. Egyes hazai tapasztalatok szerint mínusz 25 fok alatti hideg után sem volt tapasztalható fagykár az ágakon.
A terméshozásban a tavaszi fagyok sem okoznak gondot, hiszen a pekándió május közepén kezd el virágozni.
Gyorsan nő ha…
- kap sok vizet. A hazai diót is jóformán "vízinövénynek" lehet tekinteni, de a pekán vízigénye ezt is felülmúlja.
- kap tápanyagot: az amerikai szakirodalom szerint nagyon magas a nitrogén igénye, ezért tavasszal szervestrágyát, vagy nagy mennyiségű komposztot juttassunk a talajba.
Ennél tartósabb megoldás, ha nitrogén megkötő növényeket ültetünk (borsófa, elaeagnus fajok, fekete nadálytő) a fa tövébe, vagy pillangósok magját vetjük el a fa köré.
Ezzel kapcsolatban itt lehet olvasni.
Úgy tűnik mikroelemek közül cinkből kíván többet az átlagosnál, amelyet lombtrágya formájában lehet kijuttatni.
Egyébként ez egy oszlopos, terebélyes, 30 m-re megnövő lombhullató fa. Lombozata egészséges, csillogó sötétzöld, impozáns megjelenésű,
a "kertdísze" típusú fa, gyönyörű sárga őszi lombkoronával.
Ez egy Törökországban készült kép, Orosz Péter Dióskönyv című munkájából.
Nem szabad a fa méreteitől megrémülni! Metszőollóval minden fa kordában tartható.
Magcsemete vagy oltvány
A magról kelt csemeték az 5.-8. évben, míg az oltványok a 3.-4. évtől kezdenek teremni.
A magoncok termésének a méret és íze változó lehet, ezért kiszámíthatóbb gyümölcse lesz az oltványoknak.
Hasonlóan a dióhoz, a pekán számára is szükséges porzópár, a megfelelő megtermékenyüléshez, ezért két különböző fajtát kell ültetni. (Szövetkezzünk a szomszéddal!)
A megporzást a szél végzi el.
A magbél
A pekándió hosszúkás, ovális alakú, a dióbél a vékony héjat jól kitölti, kellemes, édeskés ízű, különleges aromájú.
Beltartalmi értéke, vitamin és ásványianyag-tartalma is hasonló a hagyományos dióéhoz, és sokak szerint ízletesebb is annál.
A boltokban kapható tisztított pekándió csillagászati áron kapható, egy okkal több, hogy saját fát ültessünk.
Carya vagy pekándió héja meglehetősen vékony.
Ellenállóképesség
A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy egyelőre ellensége, betegsége nem mutatkozik.
Bár az amerikai szakirodalom említést tesz csapadékosabb körülmények között gombás megbetegedésekről, valamint rovar kártételről is.
Pekánfa káprázatos őszi lombszoknyában...
A nyugati dióburok-fúrólégy nagyjából 10 éve került elő.
Minden diófa tulajdonos már megpasztalta, hogy a termés akár 100 %-át elviheti, a korábban mindenféle kezelést nélkülöző diófákról.