Faj: Malus domestica
Származása: Budai József állította elő a Téli arany pármen és a Jász vadóka tájfajta keresztezésével a XX. század elején.
Hazai elterjedése: üzemi gyümölcsösökben 0, 2%
Érési ideje: október elején szedik, decembertől márciusig, de olykor már korábban is fogyasztható.
Termőképessége: szakaszosan terem, termőre-fordulása inkább késői.
Termékenyülése: jó virágport adó fajta.
Gyümölcse: középnagy, alakja lapított - színe zöldes, később narancssárga, barnás-piros csíkozottságú fedőszínnel. Kocsánya rövid, mélyedése szűk, csészemélyedése sekély. Húsa puha, fehér, omlós, bő levű. Íze kellemes fűszeres édes, illata középerős. Márciusig jól eltartható. Nyomásra nem érzékeny, jól szállítható.
Hajtásrendszere: levele középnagy, fonákán erősen molyhos, pálhája nagy, fent lándzsás, lent széles lemezű. Vesszei vastagok, sötét-barnák. Koronája feltörekvő, majd széthajló, sűrű.
Ellenálló-képessége: ellenálló, nem hulló fajta.
Termőhely igénye: igénytelen, a párásabb termőhelyeket kedveli
Művelésmódja: vad vagy EM IV. alanyra való, törpefának túl erősen nő.
Gazdasági értéke: a téli arany pármen kevésbé hulló és jobban eltartható utódának vélték.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve
Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
