Faj/nemzettség: Pyrus
További nevei: Alexander, Sándor cár [tévesen], Lopó körte, Rozsdás körte
Származása: Egyesek szerint Apremont-ban kelt magról, mások szerint Van Mons magról nevelte. Az egész világon elterjedt fajta.
Hazai elterjedése: Üzemi gyümölcsösökben 16,8 %.
Érési ideje: Szeptember második felében szedik, amikor sárgulni kezd. Október - december hónapokban fogyasztható.
Termőképessége: Közepesen, de rendszeresen terem és középkorán fordul termőre.
Termékenyülése: Virágzatából csak kevesebb virág termékenyül, ezért nagyobbra neveli gyümölcseit. Jó virágport ad. Jól termékenyíti az Avranchesi jó Lujza, Clapp kedveltje, Hardenpont téli vajkörte, Kieffer körte, Serres Olivér, Téli esperes és a Vilmos körte.
Gyümölcse: Középnagy-nagy, 60-72 mm átmérőjű, alakja megnyúlt körte, a szár felé elkeskenyedő (kobak alakú), átmérője hosszának kétharmadát teszi ki. Színe jóformán teljes egészében barnás parásodással borított, tapintata száraz, érdes. Kocsánya barna, fás, többnyire hajlott, csészéje nyitott, sekély, szűk mélyedésben. Húsa fehér, olvadó, bő levű, gyöngén kövecses. Íze kitűnő.
Tárolhatósága: időben szedve decemberig eltartható. Jól szállítható.
Hajtásrendszere: Levele tojásdad, sötétzöld, ép szélű, gyakran csónakos, pálhája kicsi, keskeny. Vesszei pirosasbarnák, zöldesbarnák. Koronája gyönge növésű és ritka, görbén növő ágakkal.
Ellenálló-képessége: Ellenálló fajta
Termőhely-igénye: Igénytelen, alkalmazkodóképes, inkább a hűvös termőhelyeket kedveli, talajban nem válogatós..
Művelés-módja: Vadalanyon nevelhető, birsen csak közbeoltással nevelhető. Utóbbi módon törpefának való.
Gazdasági értéke: Legnagyobb mértékben szaporított nagyüzemi fajta. Az őszi idényben aligha van versenytársa. A körteszaporításban 40 %-os hányada már nem növelhető, de legjobb klónjainak szelektálásával értéke és jelentősége még növekedhet.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
