További nevei: Borsi rózsa, Borsi kései, Borsi rózsa kajszi
Származása: Magyar fajta, a kései rózsa fajtakör magoncai közül szelektálták Kecskeméten, az 1900-as évek elején.
Hazai elterjedése: Áru-gyümölcsösökben 24, 2%, üzemi gyümölcsösökben 0, 8%
Érési ideje: Július közepétől augusztus elejéig, hűvös időjáráskor augusztus közepéig tart.
Termőképessége: Rendkívül bőtermő, rendszerint korán termőre fordul, de nem minden évben terem.
Termékenyülése: Igen jól termékenyül.
Gyümölcse: Középnagy, bő termés esetén kicsi, megnyúlt, lapított kúp alakú.
Színe: Alapszíne citrom – és narancssárga, a napos oldalon vérpiros. Kocsánya középhosszú, középvastag, pirosas-barna színű Húsa éretten narancssárga, kemény, rostos, magvaváló, gyengén leves. Íze közepesen édes, nem túl erős, jellegzetes zamatú. Igen jól, kellő időben történt szedés után 6-8 napig is szállítható. Magja keserű.
Hajtásrendszere: Levele középnagy, igen széles tojásdad alakú. Vesszeje középerős, alapszíne barna, amely gyengén bordópirosan mosott. Koronája fiatalon gyengén felfelé álló, később széthajló, lapított gömb alakú.
Ellenálló-képessége: A fagy iránt a magyar kajszi fajtánál kevésbé érzékeny.
Termőhely igénye: Igénytelen, mind az éghajlati, mind a talajadottságok iránt.
Gazdasági értéke: A magyar kajszi mellett a legfontosabb export árufajtánk, amelyből nagy kiterjedésű új gyümölcsösökre van szükségünk, mert olyan időben érik, amikor az olasz és a spanyol kajszi már leérett és nem jelentkezik a külföldi piacon.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve, Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
