További nevei: Boldogasszony napi
Származása: Németországból, Szászországból származik. 1895-ban már ismerték és terjesztését ajánlották. Előállásának közelebbi adatai ismeretlenek.
Érési ideje: október végétől december végéig tart.
Minősége: elsőrendű. A forró, száraz éghajlat alatt termett gyümölcse másodrendű asztali, de minden esetben elsőrendű piaci minőségű.
Nagysága: rendesen középnagy, ritkábban ennél kissé nagyobb, többször kisebb.
Alakja: többnyire körte- vagy csiga alakú, a nagyobb példányok inkább tompább hosszas kúpalakúak. Egyik oldala néha kissé hízottabb. Szára középhosszú vagy rövidebb, fás, vékony, kissé görbült, két végén bunkós, a csúcsra ráhelyezett vagy némileg oldalra nyomott vagy sokszor hullámos karimájú sekély mélyedésből kiálló. Kelyhe nyílt vagy félig nyílt, osztványai kicsinyek, kemények, szűk sekély mélyedésben ülők, sokszor ráncokkal, lapos emelkedésekkel ellátott karimával körülvettek.
Héja: vastag, elég sima. Világoszöld, értével szalmasárga, napos oldalán pirossal tarkázott, gyakran sötétebb pirossal határolt, élénk piros pettyekkel teleszórt. Pontozata sötétszürke. Rozsdafoltok különösen a gyümölcs két végén gyakoriak. Élénk piros színezete, piros pettyezett volta jellegzetes.
Húsa: fehér, finom, tömött, olvadó. Leve igen bő, édes, kellemes, különlegesen fűszeres ízű. Magháza elég kicsiny, nyílt, kevés magot rejtő.
Fája: élénk növekedésű, teljesen edzett, elég korán és bőven termő. Felfelé törekvő ágazata szép, szabályos, ritkásabb, gúla alakú koronát nevel. Vadalanyon sem nő nagy fává. Vadon, birsen egyaránt jól díszlik. Az utóbb említett alanyon azonban jó, táplálékban gazdag, nem túl száraz, inkább nyirkosabb, mély talajt és melegebb, védett fekvést kíván. Gyümölcsei a szelet jól állják, sokszor csomósan fejlődnek. Vesszői hosszabbak, középvastagok, bordázottak, alig könyökösek, csupaszok, sötétvörösek vagy violásan vérvörösek, apró pontokkal ritkásan tarkázottak. Rügyközei rövidek. Rügyei kicsinyek, hegyesek, hegyükkel kissé elállók. Virágrügyei középnagyok, hegyesedők. Levelei kisebbek vagy középnagyok, többnyire molyhosak, finoman fűrészesek, néha majdnem épszélűek. Levélnyelük rövid, elég vastag, merev. Levélpálhái keskenyek, hamar lehullók.
Termesztésére vonatkozóan megemlítem, hogy a gyümölcsök szép, élénk színeződése miatt keresett piaci és asztaldíszítésre használt, igen jóízű körténk. Birsalanyon, megfelelő talajon nagyra növekvő, szép gyümölcsei kövecsesség mentes, nagyszerű zamatú, asztali gyümölcsöt képeznek. Fája a nyesést, alakítást jól bírja. Különösen lombtalan állapotban és fiatal korban nagyon hasonlít az almafa fájához. Alföldre nem való. A hűvösebb tájak, folyóvizek melletti iszaplerakódások a legjobban neki való helyek. Minden házikertben vagy nagyobb piacok közelében, nagyobb mennyiségben is megérdemli a termesztést.
Beretczki Máté: Gyümölcsészeti vázlatok
