Vetemény a dombágyáson

Kora tavasszal a dombon

A télire mulcsréteggel (levágott fűvel, egyéb zölddel) takart dombot tavasszal kőzetőrleménnyel megszórjuk és gereblyés lazítás után máris vet­hetünk. Ha az ágyást télen is hasznosítottuk (póréhagymával, bimbós­kellel, madársalátával stb.), a domb felszínét háromágú kapával óvatosan lazítsuk fel, rostált finom komposzttal és kevés kőzetőrleménnyel szórjuk be és sekélyen ka­páljuk be. Ásni a dombot nem kell és nem is szabad, ezzel csak megzavarnánk a talaj apró szervezeteinek élettevékenységét. Mivel a dombágyások között kőlapokból 40-50 cm széles tipegő - utakat építettünk, a dombhoz minden oldalról jól hozzáférhetünk, anélkül hogy a termőfelületet le­taposnánk, ez pedig óriási előny.

Mit hová ültessünk? 

Lehetőleg korán vessünk.

Február: vethe­tünk kerti zsázsát, korai sárgarépát, madársalátát, tépősalátát, petre­zselymet, alacsony növésű zöldborsót, mákot, spenótot, sóskát és egyéb hidegtűrő zöldségféléket.

Március: később palántázzuk a dombra a fejes salátát, a karalábét, a korai karfiolt, a zellert, a korai káposztákat, vessük el a hónapos retket. A sor- és tőtávolságot vegyük nagyobbra a szokásosnál.

Májusban a domb tetejére ültessük ki a paradicsomot, karó mellett nevelve. 1 m magasság után a növényeket tetejezzük. Ha sokat tudunk öntözni, akkor a paprika is az ágy tetejére kerülhet, egyébként jobb a domb aljára palántázni.

A munkát mindig a domb tetején kezdjük. Zsinór mellett ovális soro­kat jelölünk ki. A vetőbarázdát egy 50 cm hosszú bottal kényelmesen elkészíthetjük. A barázdába szórt magokat tőzeges talajjal takarjuk. Száraz időben tartsuk a dombot nyirkosan. A kelő gyomokat gondo­san húzzuk ki, és később se engedjük erősödni, terjedni őket.

A külső szélekre a helyigényes káposztafélék kerüljenek (fejes, vö­rös, kelkáposzta és karfiol) 20-25 cm távolságra, följebb vessünk egy sor sárgarépát. Sorjelzőként 20 centiméterenként vessünk 1-1 szem hónapos retket.

15 centivel följebb duggassunk egy sor vöröshagymát, fokhagymát. Ez az elrendezés igen hasznos, mivel itt egyik növény védi a másikat. A sárgarépalégy nem viseli el a hagyma közelségét és fordítva: a hagy­malégy a sárgarépáét. A sárgarépát nem szükséges egyelni, mivel azok a laza talajban találnak maguknak helyet, valamint folyamatosan szedve a legnagyobbakat, elvégezzük a ritkítást is. Ez a répasor őszre gyakran 15 cm széles. A domb felső részére fejes salátát ültessünk; ide kerül majd május közepén a saláta után a paradicsom.

A domb túlsó oldalán a telepítést folytathatjuk az előző növények­kel, de a fejet hozó káposzták helyére palántázhatunk karalábét vagy vethetünk bokorbabot.

Május közepén a fagyosszentek után a letermett saláta helyére para­dicsomot palántázzunk. Mélyen ültessük úgy, hogy 2-3 levél belekerül­jön az ültetőlyukba, mivel a paradicsom szára is legyökeresedik, külö­nösen a dombágyon, ahol bőségesen talál tápanyagot. A tövek távol­sága 80 cm legyen, közé pedig vagy egy-egy zellert, vagy két póré­hagymát, esetleg petrezselymet tegyünk. A köztesek hatására gyorsab­ban nő a paradicsom, és a termés aromája, íze kellemesebb lesz.Ha május végén lekerülnek a további salátasorok, helyükre zellert palántázzunk, alacsony növésű karfiollal váltogatva. Július végén be­takarítjuk a hagymát és folyamatosan a káposztaféléket is. Végül már csak a sárgarépa, a zeller és a paradicsom marad a dombon. Ha októ­berben fölszedtük a sárgarépát és zellert, bevethetjük a dombot ma­dársalátával. A paradicsom a fagyokig maradhat, folyamatosan szed­hetjük a termését.

Ha kertünkben több dombos zöldségágyat építünk, ezeket is hason­lóan ültethetjük be. Ügyeljünk arra, hogy borsó ne kerüljön bab mellé, mert rosszul tűrik egymást, ezen kívül mindkettő buja fejlődésű, és így gátolják egymást a növekedésben.

A dombra vethetünk még céklát, csillagtököt, sárga- és görögdinnyét és sok egyéb növényt is.

A szamócát olyan dombra ültessük, amelyet előzőleg négy éven ke­resztül zöldségfélékkel hasznosítottunk. Ezt a négyéves dombot finom komposzttal, kőzetőrleménnyel megszórjuk, sekélyen bekapáljuk, így az fel­frissül. Még jobb, ha mindezt megelőzi egy tavaszi csillagfürtvetés, amit virágzáskor levágunk és felaprítva sekélyen, friss zölden bekapá­lunk. Augusztusban kiültetjük a szamócapalántákat 50-60 cm sor- és 30 cm tőtávolságra. A sorközöket télen endívia- és madársalátával hasznosíthatjuk. A szamóca 2 évig marad a dombon.

Jó, ha készítünk egy kis melegágyat, ahol palántaszükségletünket folyamatosan előállíthatjuk.

Burgonyát, ha lehetséges, külön dombra ültessünk. Az előcsíráztatott gumót kis kézi ásóval 15 cm mélyre tegyük. Ezt a burgonyát nem kell töltögetni. Ha a letermőben levő, hetedik éves dombra ültetjük, ott még kiválóan fejlődik.

Négy év a dombágyások között

Készítsünk négy ágyást 140-160 cm szélességben, észak-déli irány­ban, hosszát a várható hulladékmennyiséghez méretezve.

Az első év. Az újonnan létesített dombágyás nagyon gazdag táp­anyagokban, és a korhadási folyamat most termeli a legtöbb hőt. Ezért most vessük a legtápanyagigényesebb zöldségféléket. Például a domb tetejére kora tavasszal fejes vagy metélősalátát és hónapos ret­ket. Májusban, a fagyok után helyüket a paradicsom veszi át, mert az sok napsütést kíván és az öntözőárokból közvetlenül is kap vizet. A domb aljára, növénysoron belül váltakozva korai és késői káposz­tafélét ültessünk, pl. karalábét a fejes, vörös- vagy kelkáposzta közé. A karalábé betakarítása után az egyéb káposztaféléknek elég helye marad a fejlődéshez.

A domb két oldalán még 2-2 növénysornak marad hely. A fölső sorba hagymát duggassunk, alá parajt vessünk, utána pedig uborka jöhet a helyére, így a dombágyás egészen a fagyokig növényekkel ta­kart.

A második év. Ebben az esztendőben a dombágyás különösen al­kalmas a sárgarépa, a dughagyma és póréhagyma, de legfőképpen a nitrogéngyűjtő borsó és bokorbab termesztésére. A domb aljára kerül a kifejtőbab, a következő sorba bokorbab, fölötte a sárgarépa és eset­leg még egy sor dughagyma. Ezzel a társítással védjük meg növényein­ket a legjobban a kártevők ellen. A domb tetejére kerül a borsó, be­takarítása után pedig szamócát (frigópalánta) lehet rá telepíteni. A sza­móca kedveli ezt a helyet, s így már néhány hét után termést hoz. A letermett bokorbab helyére ugyancsak ültethetünk egy sor szamócát. Ha az egész dombfelületet letakartuk kerti hulladékkal (avar, levágott fű stb.), már készen is vagyunk a harmadik termőévre való felkészü­léssel.

A harmadik év. A szamóca szépen fejlődött, és szinte az egész felü­letet befedi, ezért a gyomok nem képesek föltörni. A teljes talajborítás következtében alig van vízveszteség. A talaj nedvességét az öntöző­árokkal szabályozhatjuk. A szamócaállományt további egy évig meg­tartani nem lenne ésszerű, mert a termékeny talajon túlságosan elburjánzik. Az utolsó szedés után eljött az ideje annak, hogy a negyedik évre előkészítsük a dombágyást.

A negyedik év. Az immár jócskán megroggyant, lesüppedt domb- ágyás a burgonyának ideális termőhelye. Ha korai burgonyát ülte­tünk, felszedése után még káposztát is palántázhatunk a helyébe.

S ezzel lezárul a négyéves ciklus, elölről kezdődhet a dombágyás fölépítése és hasznosítása.

Mit várhatunk a dombágyáson?

Az itt termelt zöldség­félék kiváló ízűek, nagyon jól eltarthatók! A paprika vastag húsú, a paradicsom kemény héjú, jól szállítható, tárolható. A retek nem fásodik, a saláták nem öregszenek, a paradicsom a szedés után még egy hétig is friss marad, a leszedett paprika ránc nélküli. A zöldbab folyamatosan virágzik és fejlődnek rajta újabb hü­velyek. A hagyományosan termesztettnél viszont csak az első virágok­ból keletkeztek termések, utána beértek. Hát ezek a tapasztalatok.
 

Mire érdemes odafigyelni?

Mivel ez egy jól szellőző éptmény, könnyen kiszáradhat. Érdemes csepegtető öntözéssel megoldani a vízutánpótlást. Ha csak esőztető megoldás lehetséges, akkor lépcsőzetesre kell kialakítani a domb felületét, hogy a lefolyó víz a talajt ne tudja lemosni, vagy keretet kell köré építeni, és a felszínt vízszintesre símítani.