A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
Tudástár
Macskaméz vagy mézgafolyás
A csonthéjas gyümölcsfáknál, azok közül is főként a kajszi és őszibarack, de meggy- és cseresznyefák esetében is gyakorta előforduló jelenség a mézgafolyás. Ez a sárgásbarna színű ragadós váladék (népies nevén macskaméz) általában a törzsön és vastagabb ágakon, a sebek, metszések és a sérülések helyén jelenik meg. A gyantás folyadék azonban idővel teljesen megszilárdul és ott is marad a fás részeken megkeményedve. Legtöbbször ez a jelenség a fák nyugalmi állapotában válik szembetűnővé számunkra.
Mi okozhatja a mézgafolyást?
- A fák sok esetben mézgás folyással reagálnak az őket ért stressz hatására pl.: nagy metszési felület; magas talajvízszint; túlzott nitrogén-utánpótlás; mechanikai sérülés, esetleg növényvédelmi probléma. Képződése tulajdonképpen a fák védekező mechanizmusára vezethető vissza, melynek tényleges okát ránézésre nagyon nehéz feladat meghatározni.
- Növényvédelmi szempontból nézve az okokat, a mézgafolyás rovarok vagy kórokozók jelenlétére is utalhat. A gyümölcsfák fás részeit károsító farontó lepkék jelenlétét is mutathatja, azonban akkor a folyás mellett, a lárva táplálkozásának hatására vöröses színű morzsalékos kupacot is találunk.
- Az őszibarack és kajszi esetében gyakorta megfigyelhetjük a gutaütés egyéb tünetei mellett is (fakó, lankadt levelek, melyek elszáradnak; rákos sebek). A gutaütés egy elég összetett betegség, mind gombás, mind baktériumos betegségek is okozhatják. A fitoplazmás betegség tünetei nagyon hasonlítanak a gutaütésre, viszont ez mézgaképződést nem okoz. Ezen betegségek megelőzése céljából a kajszi- és őszibarackfák metszését csak tavasszal a rügyfakadás után kezdjük el és májusig fejezzük be.
Mit tegyünk a mézgával?
A fákon megjelenő mézgafolyás szerencsére nem jelenti a fák azonnali halálát, így is több évig élnek még, azonban ennek ellenére a fák törzsén megjelent mézgát minden esetben érdemes eltávolítanunk. Az elhalt részeket az egészséges rész eléréséig egy éles késsel kell kivágni. A keletkezett sebet ezután sebkezelő szerrel szükséges leápolni, így védve a további szennyeződésektől a növényeket. A leginkább célravezető megoldást azonban a kiváltó ok, okok megkeresése és megszüntetése jelentené.
Mire használták régen a mézgát?
Édesapámék élvezettel rágcsálták a cseresznyefa „macskamézét”, a népi gyógyászatban pedig borban feloldva köhögés csillapítására és sebkezelésre használták a mézgát. Ecetben feloldva a gyermekek nedvedző kiütését kezelték vele és lázcsillapító hatása is közismert volt. Főzetének fertőtlenítő, hámképző, gyulladáscsökkentő, összehúzó hatása miatt már az ókori Rómában is ismerték, sok kozmetikai készítményükben is leírták. De a hajóépítésben, a művészetben és az iparban is dolgoztak vele.
forrás: Dr. Csorba Virág
AGROFORUM