Gyümölcstermők és ehető növények szaporítása házilag 1.

Szaporítás magról, vagyis ivaros (generatív) szaporítás

A mag az öröklődés szabályai szerint magában hordja szüleinek minden jellegzetes tulajdonságát.
Azt, hogy ezekből a tulajdonságokból melyeket és milyen mértékben örökít át, általában előre megmondani nem lehet.

A magtermő fának, egészségesnek, a termésnek érettnek kell lennie. A termésből kifejtett, mosással megtisztított magot megszikkasztjuk, majd felhasználásig szellős, száraz, árnyékos helyen tároljuk.

A legjobb, ha a magvakat ősszel, októberben vetjük el, végleges helyükre. Csak így alakulhat ki egy a növény számára legmegfelelőbb gyökérrendszer, ugyanis átültetéskor a gyökerek nagy része a földben marad.

 Ha csak tavasszal szeretnénk a magokat elvetni, akkor azt rétegezésnek kell megelőznie.
A rétegzés (stratifikáció) során a természetes folyamatokat utánozzuk azért, hogy a mag csírázását elősegítsük. A magot nyirkos körülmények között több hétig, hideghatásnak kell kitenni.

 A Csodakertész faiskolámban korábban őszibarackot rétegeltem többször is. Műanyag ládába tettem vékony rétegben a magokat, nedves homok vagy perlit közé. Majd zárt, hideg helyen tartottam, pincében, máskülönben a rágcsálók erősen megdézsmálták volna. A szabadban kint felejtett magjaimat mind egy szálig megették a patkányok.

Ha kevés magot szeretnénk kezelni, akkor ugyanezt megtehetjük hűtőszekrényben is, 0 és +7° C közötti hőmérsékleten. A hideg fázisnak körülbelül 4-6 hétnek kell lennie fajtól függően.

Parasztbaracknak valót vetettem

A parasztbarack az az őszibarack, amely magról kelt. Ezek valóban ŐSZI barackok, mivel többnyire szeptember tájékán érnek.

Nagyon intenzív őszibarack illatuk és ízük van, helyenként némi kesernyés utóízzel.
Hátrányuk, hogy szinte bundásan szőrősek és éretten is legfeljebb sárgák, némelyek szoktak csak kissé pirosodni.
Óriási előnyük az ízvilág mellet, hogy nagyon ellenállóak és rengeteget teremnek.

Nos, megelégeltem, hogy a kedvenc gyümölcsünk csak hébe-hóba terem, ezért a ház körül ősszel elvetettem néhány marék, különböző őszibarackfajta magját. Egy helyre 2-3 szem magot vetettem azért, hogy később a csírázás után a legerősebbet hagyjam meg.
Kíváncsian várom tavasszal a csírák felbukkanását.

Az őszbarackhoz hasonlóan a többi gyümölcs magját is el lehet vetni.
A magról nevelt csemetékre ott helyben megtörténhet a szemzés vagy az oltás, és mivel nem kell őket átültetni, vagyis a gyökere nem sérül, vélhetően sokkal vitálisabb, életerősebb gyümölcsfákat tudunk belőlük nelvelni.

Ivartalan szaporítási módok

Az ivartalan szaporítás alapja az, hogy a növények különböző (vegetatív) részeiből nevelünk új növényt.

A vegetatív szaporításnak a gyakorlat számára számos előnye van:

• az utódok tulajdonságaikban megegyeznek az anyanövénnyel,
• hamarabb fordulnak termőre,
• egy anyanövényről rövid idő alatt nagyszámú utódot tudunk előállítani,
• ilyen módszerrel a csíraképes magot nem hozó fajták is szaporíthatók,
• a szemzésnél, oltásnál a gyökérrészt is magunk választhatjuk meg.

​Természetes gyökereztetés

1. Sarj

Egyes növényeink természetes szaporodási módja a sarjképzés. Attól függően, hogy a sarj hol jelenik meg, gyökér-, illetve tősarjról beszélünk.

• A tősarj a gyökérnyak rügyeiből tör elő, amely idővel gyökereket fejleszt, illetve azon is rügyek jelennek meg. Az anyanövény tövét kibontva a gyökerekkel rendelkező tősarjak eltávolíthatók, és eltelepíthetők, belőlük teljes értékű növény fejlődik.
  Többek között ily módon szaporítható a málna, a japánbirs.
  A málna gyökérsarjakat is fejleszt, de ezek továbbnevelésre kevésbé alkalmasak.

• Erősen sarjadó gyökérzettel, gyökérsarjjal rendelkezik a mogyoró, a cseresznye, a meggy, birs, szeder, homoktövis.
  Sarjaik alanynevelésre is alkalmasak, melyekre megerősödés után a nemest szemezhetjük. Leválasztásuk lombhullás után történhet. 

Egyes gyümölcsfa-fajták, melyek  magról a szülői tulajdonságokat nagyban örökítik vagyis csak kevéssé térnek el a szülői tulajdonságoktól, alakkörökbe soroljuk:

• Bosnyák meggy (Feketicsi meggy, Csengődi meggy),
• Sóvári alakkör (Nemes sóvári, Zöld sóvári, Daru sóvári, Kenézi piros),
• Batul alakkör (Batul, Fehér batul, Mosolygó batul),
• aratáskor érő körték (Búzával érő körte, Árpával érő körte, Zabbal érő körte, Arabitka).

Ezek a fajták, ha nem oltással vagy szemzéssel történt a szaporításuk, akkor gyökérsarjakról szintén szaporíthatók.

 2. Inda

Egyes növények, mint például a szamóca is hosszú indákat nevel, melynek szárcsomóin új növénykék fejlődnek. Ezek a talajhoz érve legyökeresednek, és a következő évben már termést is hoznak.
A termő, 2-3 éves szamócanövényekről célszerű eltávolítani az indákat, mert ezek a sarjakhoz hasonlóan gyengítik a növény terméshozamát.
Az idősebb, 4-5 éves, felszámolásra ítélt állományban azonban meghagyhatjuk az indákat, amelyekről az indanövényeket, kis indaréssel leválasztjuk, és laza, tápdús talajba sekélyen elduggatva meggyökereztetjük.

A szamócaindák alá helyezett földdel töltött cserépben szinte azonnal megkezdődik a gyökérképződés és néhány hét alatt kiültethető palántákká fejlődnek.

3. Bujtás

A bujtás elnevezése onnan ered, hogy a hajtásokat a gyökeresedés idejére a föld alá bujtatjuk, földdel takarjuk.
Az anyanövény vesszőit úgy gyökereztetjük meg, hogy eközben az anyanövényen maradnak, attól vizet és tápanyagot is kapnak és csak a gyökeresedés után választjuk le őket.
A legtöbb díszcserje, gyümölcstermő bokor ezen a módon szaporítható.

Bujtás                                                         Feltöltéses bujtás

• Közönséges bujtás: Az anyanövény nyugalmi állapotában végezzük.
  Érett vesszőt ívelünk le egy 30-40 cm mély árokba úgy, hogy a vessző 2-3 jól fejlett rügye a talajfelszín felett maradjon.
  A vesszőt szükség esetén az árokban kampóval rögzítjük, az árkot morzsalékos földdel betemetjük. 
  A lehajló szederszár, ha csak a földdel érintkezik is, nagyon hamar legyökeresedik. De még így szaporítható a mogyoró, füge is és a birssel, naspolyával is probálkozhatunk ilyen módon.
   
• Feltöltéses bujtás: az anyanövényeket minden évben erős metszéssel visszavágjuk úgy, hogy erőteljes hajtásokat képezzenek a következő évben.
  Amikor a hajtások elérték a 20-30 cm-es magasságot, akkor ezeket porhanyós földdel egyharmad magasságig feltöltjük. A vegetáció folyamán a feltöltést még 2-3 alkalommal meg kell ismételnünk. A bakhátat ősszel, a fagyok beállta előtt bontjuk le, a meggyökeresedett hajtásokat levágjuk az anyanövényről és átültetjük. 
  Így szaporíthatók: alma (M4) és birs alanyok, magas törzsű ribiszke alanya az aranyribiszke, füge.
   
• Sugaras bujtás:  nyugalmi állapotban a gyökereztetésre szánt vesszőt teljes hosszában lehajlítjuk, egy kb. 10 cm-es mély árokba fektetjük, kampókkal rögzítjük, majd betemetjük.
  Tavasszal a vesszőn lévő rügyek kihajtanak, a fejlődő hajtások áttörnek a talajon. Amikor elérik a 10-15 cm-es magasságot, a hajtásokat földdel a kétharmad részükig feltöltjük, amit a vegetáció folyamán még 2-3 alkalommal megismétlünk.
  Lombhullás után levágjuk a meggyökeresedett vesszőket az anyanövényről és feldaraboljuk annyi részre, ahány saját gyökérrel rendelkező vessző fejlődött rajta.
  Így szaporíthatók:som, mogyoró, egres, füge, ribizli.
  
  
• Fejbujtás: a szeder, a málna és a szedermálna szaporítható ezzel a módszerrel. A lehajló hajtáscsúcsot egy kapavágásnyi földdel rögzítjük a talajhoz, amely így meggyökeresedik és őszre kész növénykét kapunk. 
  
   

4. Tőosztás

Tőosztásnál az anyanövényt nyugalmi állapotban annyi részre daraboljuk, ahány gyökeres szárrésszel rendelkezik. Ezzel a módszerrel szaporíthatók: törpemandula, köszméte, áfonya.
Tőosztásrkor az anyanövényt ássuk ki a talajból és éles eszközzel (ásó, metszőolló, kés) válasszuk le a szükséges részeket. Ezután már a végleges helyére ültethetjük a növényi részeket.
 

Sok évelő növény, az árnyékliliom is könnyen szaporítható tőosztással.

Dugványozáskor az anyanövény különböző szerveit (hajtás-, vessző-, vagy gyökérrész) az anyanövényről való leválasztás után gyökereztetjük meg.
A leválasztott szárrész fejlettsége alapján zöld, félfás és fás, a leválasztás módja szerint egyszerű, szakított és kalapácsos dugványokat különböztethetünk meg.
A házikerti körülmények között legkönnyebben alkalmazható dugványozási módszer a fásdugványozás. Az ettől eltérő dugványozási módokra a nyár folyamán keríthetünk sort, ezekhez azonban termesztőberendezésre (fóliasátor) van szükség.
Erről a későbbiek során részletesen fogok írni.