Kertészkedés a dombágyáson

Mi az a dombágyás?

A dombágyásos művelés egyfajta termelési változata már igen régen ismeretes Kínában. Ezzel a módszerrel egészen kis területen megdöb­bentően nagy terméseredményeket értek el.

Két eljárás ötvöződik itt ebben a módszerben.

•  Az egyik az, hogy az úgynevezett vegyeskul­túrában összeültetett növények erőteljesen hatnak egymásra. Tapaszta­latok tömege bizonyítja, hogy a növények között is létezik szimpátia és antipátia. Ha egymást kedvelő növényeket ültetünk egymás mellé, az egyik védi a másikat, és még az ízük is jobb lesz.
•  Ha ezt a vegyeskultú­rát olyan dombos formájú kerti ágyakra telepítjük, amelyek belül külön­féle szerves hulladékot, gyeptéglát, komposztot, gyenge és legfölül jó minőségű talajt tartalmaznak, akkor igen korai és kiemelkedően nagy termést kapunk. Ez a termelési mód nem kíván semmilyen műtrágyát vagy permetezőszert.

Ügyes tervezéssel 20-30 m² alapterületen dombágyásos vegyes zöldségtermesztéssel megoldható egy átlagos létszámú család teljes évi ellátása.

A dombágyás „üzemideje”

Az ágyak 5-6 évig teljes erővel „üzemelnek”. Tovább is fenntartha­tók, ha például csillagfürttel alkalmanként bevetjük, majd azt zöld állapotban sekélyen bedolgozzuk. Kedvező, ha komposztfölddel, eset­leg komposztföld és érett szerves trágya keverékével időnként felújít­juk a felszínét. Megnövelhetjük a domb élettartamát, ha a belső „mag” elkészítéséhez sok fás részt használunk fel, ugyanis ezek lassan bomla­nak. Időközben a domb lesüllyed és hagyományos kerti ágyás formára alakul. A talaj humusztartalma itt jóval nagyobb, ezért ugyanazon a területen nem is érdemes még egyszer domboságyat kialakítani. Az a jó, ha a kertben mindig más területen építjük, vándoroltatjuk. Néhány év múlva a dombot elegyengetjük és beültetjük bogyós termésű bokrok­kal és gyümölcsfákkal.

A dombágyásos művelés végül is azt a célt szolgálja, hogy kiutat ta­láljunk abból az ördögi körből, amibe a rengeteg mérgező vegyszer hasz­nálatával a zöldség- és gyümölcstermesztésben, a szántóföldi növények­nél a burgonyától a kenyérgabonáig, belekerültünk.

A dombágyás fontos eleme: a komposzt, melynek készítését korábbi bejegyzésben már leírtam.

Hogyan építsük a dombágyást?
 

• Az első lépés a hely kiválasztása. Legjobb olyan gyepes területen kezdeni, ahol 6-7 éve nem műtrágyáztak, nem permeteztek. Észak-déli irányú hossztengellyel jelöljük ki az 1,4-2,2x3-8 m nagyságú alapterületet, lehetőleg szélárnyékban. Az észak-déli irány fontos, ugyanis így a dombágyás oldalaiban fejlődő növények a keleti és a nyugati napot bőségesen megkapják.
•  A füvet gyeptéglaként vágjuk föl, és az egyik oldalon rakjuk egymásra, majd mélyítsük az árkot tovább egyenletesen, körülbelül 30 cm mélyre. A kiásott földet rakjuk halomba az ágy mellé.
•  Az árok közepére halmozzunk 50-60 cm szélesen és magasan farönköket, gallyakat, mindenféle növényi hulladékot.
• Erre a halomra fektessük a gyeptéglákat, füves részükkel a gallyak, szárak felé.
• A hézagokat talajjal töltsük ki, az egészet jól döngöljük meg.
• A földdel letakart ágyra 25-30 cm magasságban különböző nedves, korhadó leveleket  halmozzunk minden oldalról egyenletesen - időnként egy-egy lapát földet közé dobva -,
•  majd az egészet takarjuk be egyenletesen 20-30 cm vastag föld és komposzt keverékkel. A talaj könnyű döngölésével alakítsuk ki a kívánt formát. Így körülbelül egy méter magas, minden oldalról ovális, tetején kissé lapított dombot kapunk.
•  Mivel a dombunk szerkezete meglehetősen levegős, így könnyen kiszáradhat, ezért öntözésről mindenképpen gondoskodnunk kell. Felületi öntözéssel a talaj könnyen lemosódhat, ezért a csepegtető öntözés a megfelelő választás. Fektessünk csepegtető szalagokat a talaj felszínére.
•  Majd az elkészült dombot 10 cm vastagon egyenletesen fedjük be mulccsal.
• Kőlapokkal vagy egyforma deszkadarabokkal, lépésnyi távolságra rakjuk körbe az ágya­kat.

Mikor kezdhetjük az ültetést?

Ha mindezzel elkészültünk, a dombágyat akár „üzembe is helyezhetjük”.

Kora tavasszal azután megkezdhetjük a kiültetést, s ha az időjárás is kegyes hozzánk, igen korai terméssel számolhatunk.

Melyek a dombágyás előnyei?

• Az előre melegített földben a napsugarak és a nap melegének hatására a növekedés fölgyorsul és a termés mennyisége lényegesen megnő.
•  A nagy felületen érintkező csapadék és levegő is könnyen behatol. A talajbaktériumok számára itt sokkal jobbak a feltételek, mint a hagyományos zöldségágy föl­ásott vagy kapált földjében.
• Igen nagy előnye az, hogy műtrágya és vegyi eredetű permetezőanyagok nélkül dolgozhatunk, hiszen e művelés­módnál mindezek fölöslegesek.

Miért ne használjunk műtrágyát?

A műtrágya ugyanis megbontja a talaj mikrobiológiai egyensúlyát, ez kihat a növények ellenálló képességére, és csak egyre erősebb és többszöri permetezéssel lehet őket megfelelő termésre bírni. A talajra jutott permetlé elpusztítja a mikroorganiz­musokat és a termés további növelésének egyetlen lehetősége marad: a még fokozottabb műtrágyázás.

Mi történik a domb belsejében?

A 30 centi­méteres lombréteg 2-3 év alatt korhad el, folyamatosan adva a domb belső fűtését. Ha a lomb már nem sugároz elég meleget, „fűt” az alsó réteg. A gallyaknak, fás részeknek ugyanis 5-7 (akár 15 !) évre van szükségük ahhoz, hogy elkorhadjanak. A dombágyásnak tehát 5-7 évre van elég „fűtőanyaga”. Amikor ez elfogy, a domb összeroskad, mintegy 35 cm vastag humuszréteget képezve. A talaj itt teljesen műtrágya- és méregmentes, s ezt a növények csodálatos zamatukkal köszönik meg. Ha a dombokat vándoroltatjuk, kertünk földjét négyzetméterről négy­zetméterre tápanyagokban gazdagítjuk és meg is gyógyítjuk.