További nevei: Hosszú szilva, Kék szilva, Magvaváló szilva, Házi szilva
Származása: Ismeretlen, feltevések szerint régi magyar fajtakör, amelynek számos típusa van.
Érési ideje: Augusztus közepétől.
Termőképessége: Általában rendszeresen és bőven terem.
Termékenyülése: Jól termékenyül, öntermékenyülő.
Gyümölcse: Középnagy, nagy termés esetén kicsi, féloldalasan vállas, megnyúlt szilva alakú. Színe a teljes felületén hamvas, éretten egyenletesen kék. Kocsánya középhosszú, közepes vastagságú, zöldes-barna. Húsa sárgás, narancs-sárgás-zöld, félkemény. Íze erősen édes, kissé savas, gyengén, de kellemesen zamatos. Igen jól szállítható.
Hajtásrendszere: Levele középnagy, tojásdad alakú, erősen húzott. Vesszeje gyenge, vékony, színe barnás-piros, az idősebb részeken szürkés-lilával mosott. Koronája fiatalon felfelé törő, később lehajló, mérsékelt nagyságú gúla.
Ellenállóképessége: Fagyzugos helyeken a fagy iránt érzékeny. Száraz fekvésben gyümölcse kényszeredetten lehullik.
Termőhely igénye: Legjobban párás, védett fekvésben, a nem túl kötött, jó vízgazdálkodású talajokon fejlődik és terem. Jól fejlődik az alföldi agyagos altalajú homokokon is.
Gazdasági értéke: A legfontosabb áruszilvafajtánk, amelyből további jelentős üzemi telepítésekre van szükség. A legjobb típus kiválasztása fontos szelekciós feladat.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.