További nevei: Batur, Narancsalma, Üveg alma, Batullenapfel, pomme Batul, Pomme de Transylvanie
Érési ideje: November-március.
Minősége: Elsőrendű piaci és asztali.
Nagysága: Középnagy. Hetvenkét milliméter magas és 64 milliméter széles.
Alakja: Szabályosan lapított gömb, ritkábban hengerded alakú. Zöme a közepére esik, végei felé egyenletesen domborodik. Szép szabályos alma. Kelyhe többnyire kicsiny és zárt, tág és sekély mélyedésben ül. Kehelylevelei kicsinyek. Szára rövid, fás és molyhos. Szűk és mély szárüregének a fala finoman sugarasan rozsdás, vagy értével is zölden maradó.
Héja: Sima, fényes, kissé zsíros tapintatú. Halványzöld, értével szalmasárga, napos oldalán élénk karminpirossal belehelve, melyen feltűnik a ritkás barna pontozat. Itt-ott egy-egy ragyafoltocska is látható.
Belseje: Húsa fehér, tömött, finom, eleinte roppanó, de teljes értével olvadó. Bőlevű üdítő savanykás édes, kissé fűszeres ízű. Magháza félig nyílt vagy zárt, kevésszámú ép magot rejt. Kehelycsöve keskenyebb, elég mélyen lehatol. Porzószálai alsóállásúak, elég soká megmaradók.
Fája: Erőteljes növekedésű, edzett. Teremni későbben kezd, de azután rendesen és bőven terem. Ágai elég sűrű gömb- vagy szabálytalan gúla alakú koronát képeznek. Minden vadalmaalanyon jól fejlődik. Törpealanyra oltva csak mint bokorfa mutatkozik háladatosnak. Törpe- és alakfának nem való, mert az alakítást és nyesést nem hálálja meg. Vadra oltva közepestörzsű fát nevel. Vesszei hajlékonyak, barnaszínűek, némi sötétvörös árnyalattal. Gyéren molyhosak, sokszor fényesek, egyenesek. Rügyei laposak, fehérmolyhosak, kicsinyek. Virágrügyei erősen molyhosak. Levelei közepes nagyságúak, vékonyszövetűek, kerekdedek, vagy kerülékesek. Alsó felületükön finoman molyhosak. Virágzása nagyon korán nem várható. Szirmai elég nagyok, világos rózsaszínűek. Levélpálhái keskenyek, sokáig megmaradók. Levélnyele középhosszú, vékony, merev, alsó részéhez közel violaszínnel festett.
Termesztésére vonatkozólag megjegyzem, hogy ahol a talaj megfelelően nyirkos, az égalj párás, még zordabb vidékeken is jól díszlik. A talaj kötött áradmányos vagy laza is lehet, csak megfelelő nyirkosság legyen benne. Virágjai a kései fagyoknak is jól ellenállnak. Gombabetegségektől aránylag keveset szenved. Mutatós, igen jóízű gyümölcsei a szelet jól állják a fán. Hátrányára írható, hogy vizek menti mocsaras talajú helyeken termett gyümölcsének néha némi mocsaras mellékíze van, de ettől eltekintve kitűnő, piacon nagyon keresett minden baj nélkül könnyen eltartható gyümölcsünk, veremben is nagyon jól eláll. Neki való helyen tömegtermesztésre is ajánlható. Erdélyből, valahonnan Maros mentéről származik, ahol magról kelt, ma már mint kiváló piacos almát a külföldön is megbecsülik. Neve állítólag a –pátul- szóból ered, ami oláhul boglyafeneket jelent. Pince híján ugyanis az erdélyiek ezt az almát őszkor a szénaboglya fenekére teszik és befedik, tavasszal pedig eltakarítva a szénát, a szépen megsárgult almát értékesítik. Többféle változata van, ilyen például a Zöld batul, Fehér batul, Piros batul. Fent leírt alma a piros- vagy mosolygó batulnak felel meg.
"Régi, kiváló, jól ismert és közkedvelt alma. Középnagy, szép, szabályos. Csészelevelei kicsik és összezáródnak, csészemélyedése kicsi és sekély. Héja sima és fényes, zsíros tapintatú, halványzöld, napos oldalán megpirosodik, értével megsárgul. Húsa fehér, tömött, eleinte roppanó, értével olvadó. Fája edzett, erőteljes növekedésű, magonca alanynak is kiváló. „Ki nem lehet mondani, hogy micsoda finom alma ez – úgy januárban, mikor kisárgul. Édes is, és olyan kellemes illatja van és zamatja. De jó leves. Nagyobbak lesznek kés őszre, és szépen kisárgul a polcon.” Több változata létezik Udvarhelyszéken is, a legjellemzőbbek a Zöld batul, Sárga batul és a Mosolygó batul. A fája közepesen későn kezd érni, a nyirkos helyeken is jól terem, nagy igénye van a nedvességre." /www.szekelygyumolcs.ro/
A Batul almát szintén NAGY FERENC ismertette a Magyar gyümölcsészetben, e néven kívül Narancs nevét közli, illetve mert a gyümölcsészet már régebben ismert egy német Narancsalmát, a Batult megkülönböztetésül Nagyenyedi narancsalma néven írta le. NAGY szerint "hazája eredetileg a Szászföld, most már az egész országban el van terjedve. RITTER GUSZTÁV később a Magyar pomológiában ezt írja erről a kérdésről: "Valószínű, hogy a Maros-folyó mentén keletkezett magról. és innét terjedt szét nem csak az ország nagy részébe, hanem külföldre is, ahol mint kiváló piacos almát szintén becsülik. Neve állítólag a pátul szóból ered, ami oláhul boglya- vagy kalangyafeneket jelent. Pince híjján u. i. az oláhok ezt az almát őszkor a szénaboglya fenekére teszik s befödik, tavasszal pedig, eltakarítván a szénát, a szépen megsárgult almát értékesítik." A külföldre NAGY FERENC révén jutott: "Egyik évben - olvassuk NAGY leírásában - mintákat küldtem az erdélyi fajtákból LUCAS-nak Hohenrimba s DE JORGHE-nak Brüsszelbe. LUCAS a Pónyikba lett szerelmes, DE JORGH-t a mi Batul almánk kötelezte le. El kell ismerni, hogy a belga jobb számító a németnél is." Ennek köszönhető, hogy ezt az almát még a francia pomológia is leírásra méltatta.
/Rapaics Raymund: A magyar gyümölcs; Budapest 1940/
