Társnevei: Jó Lujza, Lujza körte (ejtsd: avransi)
Származása: Longueval valószínűleg faiskolai magvetésből szelektálta az 1780-as években Avranches-ban, Normandiában. Később feleségéről nevezték el. Az egész világon elterjedt.
Érési ideje: augusztus végétől szeptember végéig szedik, amikor foltosan sárgulni kezd - szeptemberben – októberben fogyasztható.
Termőképessége: rendszeresen, bőven terem, korán termőre fordul.
Termékenyülése: jó virágport ad. Jól termékenyíti a Clapp kedveltje és az Esperen bergamottja.
Gyümölcse: középnagy, 45-65 mm átmérőjű, , megnyúlt körte alakú. Színe szalmasárga, amit barnáspiros, vérpiros mosottság fed, sűrűn pettyezett. Kocsánya zöld, illetve barnuló, vége bunkós, csészemélyedése sekély. Húsa fehér, olvadó, néha a magház körül kövecses. Íze kitűnő zamatú középerős illatú.
Tárolhatósága: kellő időben szedve október végéig eltartható. Igen jól szállítható.
Hajtásrendszere: levele középnagy, megnyúlt, fűrészes. Hajtásain a vitorla barna, barnáspiros, pálhája keskeny, lándzsás, sokáig megmarad. Vesszei sötétbarnák és határozott csúcsrüggyel záródnak. Koronája feltörekvő.
Ellenállóképessége: ellenálló fajta, a varasodás iránt kissé érzékeny.
Termőhely igénye: hidegtűrő, de a szárazságot nehezen viseli
Művelés-módja: birsen és vadalanyon egyaránt jól fejlődik, intenzív faalakokra is alkalmas kora őszi fajta.
Gazdasági értéke: bár kevésbé tetszetős színe és közepes gyümölcs nagysága miatt nem nagyon mutatós, évszázados vezető szerepét a kora őszi fajták között az egész világon tartja, jó íze és termőképessége folytán. Mind házi kertekbe, mind árutermelésre ajánljuk: szelektált változataival e fajta állandóan javítható.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.