További nevei: Piros alma
Származása: többszáz éves orosz fajta, amely a Volga-vidékről, Asztrachán környékéről terjedt el az egész világon. Franciaországban a XVII. században, Amerikában a XIX. század elején már elterjedt fajta volt.
Érési ideje: július közepétől, augusztus elejéig elnyúló.
Termőképessége: bőven, de rendszertelenül terem, termőre-fordulása inkább késői.
Termékenyülése: jó virágport ad (diploid). Részben önbtermékenyülő, de porzófajtával többet terem. Jó porzó fajtái a Cox narancs renet, Téli arany pármen.
Gyümölcse: közép-nagy, kiegyenlítetlen. Inkább lapos, gyengén bordás. Színe jellegzetesen hamvas lilás-piros, csíkozott. Kocsánya középhosszú, középvastag, mélyedése közép-mély és szűk, csészemélyedése sekély. Húsa fehér, később sárguló, túléretten lisztes. Íze üdítő, enyhén édes, kellemesen savas, kissé illatos.
Hajtásrendszere: levele közép-nagy, pálhája kicsi, igen keskeny. Vesszeje középvastag, pirossal fedett barna. Koronája feltörekvő, majd gömb alakú.
Ellenálló-képessége: almamolyra érzékeny.
Termőhely igénye: alkalmazkodóképes, virágai fagyérzékenyek
Felhasználása: elnyúló érése miatt, házikertekben sokáig szedhető a gyümölcse, valamint szedés után 2-3 hétig tárolható
