Származása: ismeretlen, valószínűleg francia eredetű.
Érési ideje: augusztus második fele – szeptember eleje.
Termőképessége: bőven terem, bár nem mindenütt rendszeresen.
Termékenyülése: öntermékeny, jól termékenyül
Gyümölcse: a besztercei szilvára emlékeztet, de annál nagyobb, kocsánya felé csúcsosodó. Színe lilásba hajló ibolyakék, pirosas foltokkal, hamvas bevonattal. Kocsánya középhosszú, lilás-pirosas színű. Húsa narancs-sárga, sárgás-zöld, félkemény, értével puha. Íze kellemes, illatos, rendkívül édes. Jól szállítható.
Hajtásrendszere: levele középnagy, csúcsa felé szélesedő, nyele jellegzetesen lilás-piros. Vesszeje közepes erősségű, szürkésbarna, helyenként szürkés-lila árnyalattal, közepesen paraszemölcsös. Koronája középerős növésű, lapított gömb alakú, sűrű.
Ellenálló képessége: száraz időjárásban sem hullatja gyümölcsét, csapadékos, nyirkos éghajlat alatt vagy ilyen években gyümölcse megreped és moníliás lesz. A fagyok iránt nem érzékeny.
Termőhely igénye: szárazabb éghajlaton és nem túl nyirkos talajokon termeszthető.
Gazdasági értéke: nem elég kék színű gyümölcse miatt csak aszalási célokra vagy száraz jellegű házi kertekbe, házi fogyasztásra érdemes telepíteni.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
