A ’Spanyol meggy’ a történelmi idők meggyfajtája nagyméretű, ízletes gyümölcsökkel
Jellemző: régi fajta, önmeddő
Tudományos név: Prunus cerasus ’Spanyol meggy’ meggyfa
Magyar név: ’Spanyol meggy’ meggyfa
Származás: ismeretlen régi fajta. Lippai János említi a Posoni kertben.
Amiért szeretjük: nagyméretű gyümölcsei igen tetszetősek és ízletesek
Virág: önmeddő
Termés: június második felében érik; közepes méretű, bőtermő
Leírás: fája erős növekedésű, koronája zárt, felkopaszodásra nem hajlamos. Ágai meredeken felállók, igen merevek. Gyümölcsei nagyok, hússzínűek, világospiros hússal, leves, savas, de tartalmaz melegendő cukrot is.
Felhasználás: korábban árufajtaként tartották nyilván
Fényigény: az ízletes gyümölcs érleléshez napos helyre van szükség
Ajánlott termőhely: talajjal szemben a meleg, tápanyagokkal jól ellátott, meszet és humuszt tartalmazó könnyű homoktalaj, löszön kialakult vályogos agyag vagy agyagos homok talaj, a megfelelő számára. A talajvízszint vagy a vízzáró talajréteg mélysége 1,5-3 m-nél a leginkább megfelelő. Csapadék igénye nem nagy, de virágzás és terméskötés idején nagyon érzékeny a megfelelő vízmennyiségre.
Ültetési távolság: 7-8 m
Ellenállóképesség:
Gondozás: 1/ a szabadgyökérrel ültetett gyümölcsfa oltványokat ültetést követően tavasszal metszeni szükséges, hogy a lombozat és a gyökér megfelelő arányát beállítsuk (https://www.youtube.com/watch?v=USN-VaqMRTo&t=3s); 2/ a lombkorona kialakításának első lépéseit kezdjük el. 3/ Az idős fák rendszeres ritkító és mérsékelt ifjító metszést igényelnek. Ezekkel a metszésekkel a gallyazat felkopaszodása csökkenthető, illetve kiküszöbölhető
Helye az erdőkertben: 2-3 zóna
Megjegyzés: hazánkban tévesen az üvegmeggyeket és a Pándy meggyet is tévesen Spanyol meggynek nevezik
