Öntermékeny japánszilva fajta, mutatós és ízletes, nagyméretű szilva gyümölcsökkel
Jellemző: öntermékeny, korai érés, zamatos
Tudományos név: Prunus domestica ’Sangue di Drago’
Magyar név: Sangue di Drago japánszilva
Származás:
Amiért szeretjük: nagyméretű, mutatós, rózsás gyümölcsök sok lével és
Virág: öntermékeny;
Termés: július közepe-vége; rendszeresen és bőven terem
Leírás: fája erős növekedésű. Gyümölcse majdnem teljesen gömb alakú, héja hamvas, vastag, sárga és pirosas színű. Íze harmonikus édes-savas.
Felhasználás: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás
Fényigény: napos fekvésben alakulnak ki legteljesebb mértékben az íz- és zamatanyagai
Ajánlott termőhely: a különböző szilvafajták hőmérsékleti igénye nem azonos. A ringlófélék magasabb, a többi kisebb-nagyobb gyümölcsű szilvafajta alacsonyabb hőmérsékleten is jól díszlik. Csapadékigényük nagyjából azonos (700-800 mm/év), jó vízgazdálkodású talajokon azonban jóval kevesebbel is beérik. A talaj iránt nem igényesek. A homok-, középkötött vályog-, de a nem túlságosan kötött agyagtalajokon is megélnek, de termésüket még az érés előtt jelentős részben lehullatják. Túl nyirkos talajon, fagyzugos területeken jelentős fagykárokat szenvedhetnek.
Ültetési távolság: 5-6 m
Ellenállóképesség: viszonylag ellenálló fajta
Gondozás:
1/ a szabadgyökérrel ültetett gyümölcsfa oltványokat ültetést követően tavasszal metszeni szükséges, hogy a lombozat és a gyökér megfelelő arányát beállítsuk (https://www.youtube.com/watch?v=3oZEFbPUG90&t=1s );
2/ a lombkorona kialakításának első lépéseit kezdjük el
3/ a fiatal fák tövének mulccsal történő takarása javítja az oltványok nedvesség ellátását, az aktív talajélet a növények egészségét támogatja
Helye az erdőkertben: 2-3 zóna
Megjegyzés:
