A múlt ízei a kertben: tájfajták, történelmi és régi magyar gyümölcsök

1. Tájfajta

A tájfajták olyan helyi adottságokhoz alkalmazkodott gyümölcsfajták, amelyeket hosszú
időn keresztül egy adott vidéken termesztettek, és természetes szelekcióval vagy a gazdák
tudatos válogatásával alakultak ki.

Fő jellemzői:

• Helyi viszonyokhoz alkalmazkodtak: talajhoz és betegségekhez, ellenállóbbak az adott
  éghajlattal szemben.
• Kevésbé igényesek.
• Genetikai változatosságuk nagy: akár egy fajtán belül is lehetnek eltérések a gyümölcsök
  alakjában, méretében, ízében.
• Sokszor magról szaporították vagy helyi oltással terjedtek.

Példa tájfajtákra:

• Szilva: Penyigei (Nemtudom), Paczelt, Besztercei régi változatai, Fajszi kék, Bódi,
  Fehér Besztercei, Kökényszilva, Mandulaszilva
• Alma: Húsvéti rozmaring, Entz rozmaring, Pónyik, Tordai piros, Aggteleki véralma, Sóváriak,
  Csörgőalma, Jászvadóka, Kecskeméti vaj, Sikulai, Simonffy piros
• Körte: Serres Olivér, Búzával érő, Császár körte, Kétszertermő, Nagyasszony körte, Vérbélű körte
• Meggy: Feketicsi, Gyulaji kései, Csengődi, Pándy, Ercsi
• Cseresznye: Gyöngyösi szív, Korai tamási, Pomázi hosszúszárú, Kelebiai korai, Szomolyai,
  Dorogi hólyagos, Solymári gömböyű, Badacsonyi óriás, Disznódi fűszeres, Hólyagos cseresznye
• Kajszi: Ananász kajszi, Gönci magyar, Kécskei rózsa, Ligteti óriás
• Őszibarack: Mariska, Szegedi arany, Vérbarack 

Ezek a fajták nem feltétlenül azonosak a régi magyar fajtákkal vagy a történelmi fajtákkal,
mert ezek lehetnek más országokban is tájfajták.

Kökényszilvát kóstolunk: ugyan nem nagy, de gömbölyű termése felejthetetlenül édes
emléket hagyott bennünk

2. Történelmi fajta

A történelmi gyümölcsfajták olyan fajták, amelyekről már évszázadokkal ezelőtt is írásos
emlékek maradtak fenn, és még ma is fellelhetők (például génbankokban vagy régi kertekben).

Fő jellemzői:

• Minimum 100-150 éve létező fajták.
• Lehetnek magyar eredetűek vagy külföldről átvett fajták, amelyeket Magyarországon
  is meghonosítottak.
• Egyes történelmi fajták még mindig ellenállóak, mások az új betegségek miatt már nem
  annyira életképesek.

 Példa történelmi fajtákra:

• Alma: Török Bálint alma (már a 16. században ismerték)
• Körte: Arabitka körte (17-18. század), Kármán körte akár Mátyás király asztalára is kerülhetett
• Szilva: Besztercei szilva (már a középkorban is termesztették)
• Kajszi: Magyar kajszi (Magyarországról terjedt el szerte Európába)

A Besztercei szilva aszalványait a nyugat-európai patikákban gyógyszerként árusították.

3. Régi magyar fajta

A régi magyar gyümölcsfajták olyan fajták, amelyeket Magyarországon nemesítettek vagy
itt váltak ismertté, és régen széles körben termesztettek.

Fő jellemzői:

• Nem feltétlenül több száz évesek, de már hosszabb ideje léteznek.
• Magyar nemesítők vagy gazdák által szelektált fajták.
• Sok régi magyar fajta tájfajtává is válhatott egy-egy vidéken.

 Példa régi magyar fajtákra:

• Birs: Bereczki bőtermő (19. századi magyar nemesítés)
• Dió: Tiszacsécsi 83
• Alma: Batul (Erdélyből származik, de régi magyar fajtaként is emlegetik)
  
  
  

Van-e átfedés?

Igen! Egy fajta lehet egyszerre tájfajta, történelmi és régi magyar fajta is, ha mindhárom
kritériumnak megfelel. Például a Besztercei szilva egyszerre:

• Tájfajta, mert sok helyi változata létezik.
• Történelmi fajta, mert már a középkorban is ismerték.
• Régi magyar fajta, mert Magyarországon régóta termesztik.