Származása: Magyar Gyula nemesítő 1931-ben, az Elberta magoncainak szelektálásával nyerte.
Hazai elterjedése: sok kisebb gyümölcsösben, főleg a budai járásban és a mecseki őszibarackosokban található. Faállománya azonban még nem nagy.
Érési ideje: szeptember harmadik harmadában érik, általában az Elberta után 8-10 nappal. Szeptember közepén szedhető.
Termőképessége: rendszeresen és igen bőven terem.
Termékenyülése: jól termékenyül
Gyümölcse: nagy, kissé megnyúlt, inkább tojásdada, mint gömb alakú. Színe sárgászöldes aranysárga, barnáspirossal, a napos oldalon sötét vérpirossal mosott. Húsa világos aranysárga, magvaváló, a magja körül kissé világos piros. Íze kellemes, jellegzetes sárga húsú őszibarack zamattal.
Szállíthatósága: igen jól szállítható.
Hajtásrendszere: levele nagy, széles lándzsa alakú. Vesszeje erős, zöldespiros színű, kevés paraszemölccsel. Koronája közepes, kissé széthajló.
Ellenálló-képessége: a nyári vagy az őszi szárazság hatására sem hullatja a gyümölcsét.
Termőhely igénye: nem igényes, a száraz talajt jobban bírja, mint az Elberta.
Művelés módja: hosszúra kell metszeni, mert termőrügyeit a vesszők végén hozza.
Gazdasági értéke: az Elbertánál későbbi érése és szárazság iránti ellenállóképessége folytán értékes árugyümölcs, amelynek fokozott telepítése kívánatos.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.