Származása: az ókécskei szőlőkben, valószínűleg magról keletkezett. Először Nyújtó Ferenc írta le és szelektálta.
Érési ideje: július második harmadában, néha annál valamivel későbben érik.
Termőképessége: jó, sőt igen bőven terem
Termékenyülése: nagyon jól termékenyül.
Gyümölcse: középnagy, vagy nagy, kissé lapított, visszás csepp alakú.
Színe: alapszíne világos okker-narancssárga, háti és napos oldala karminnal bemosott. Húsa sötét narancssárga, rostos, magvaváló, amellett lédús. Íze édes, jó kajszi aromájú, a héjnál kissé savanykás. Rostos húsa igen jól szállíthatóvá teszi.
Hajtásrendszere: levele a szív alaktól a kerekdedig, többféle változatban fordul elő ugyanazon a fán. Vesszeje vékony, rövid ízközű, a napos oldalon piros, ritkásan paraszemölcsös. Koronája gyenge-közepes növésű, lapított gömb alakú.
Ellenállóképessége: a fagyokkal, a betegségekkel és a kártevőkkel szemben ellenálló.
Termőhely igénye: a Borsi-féle kései rózsával egyező, igénytelen, mind az éghajlati, mind a talajadottságok iránt.
Gazdasági értéke: a legkorábbi rózsabarack típusú kajszibarack, amely élénk színeződése miatt főleg export vonatkozásában érdemel figyelmet, és áru-gyümölcsösbeni telepítésre is alkalmas.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
