A Magnolia (x) soulangeana vagy Soulange Magnolia ’Alba Superba’ egy lenyűgöző kis díszfa, mely gyönyörűen ünnepli a tavasz érkezését. Ezt a fajtát nagy, csaknem fehér, tövénél alig színezett illatos virágok jellemzik, melyek bőségesen virágoznak a még levéltelen liliomfa ágakon
Jellemző: illatos virág, korai virágzás, kiskert
Tudományos név: Magnolia x soulangeana 'Alba Superba'
Magyar név: Nagyvirágú hófehér liliomfa
Hasonló név: Soulange Magnolia Alba Superba
Származás: 1825, Francia kertészeti alkotás, mely az Ázsiában őshonos Magnolia denudata és a Magnolia liliflora keresztezéséből származik
Amiért szeretjük: pompás, nagyméretű, lomfakadás idején nyíló illatos virágaiért
Virág: április végétől, lombfakadáskor, tövénél enyhén rózsaszínű, tulipán alakú, nagy, illatos virágok
Leírás: lekerekített és szétterülő formájával, a szélesnél magasabb, kifejlett állapotban 6-8 méter magasságot ér el, szélessége pedig 4,5 méter lesz. Gyakran bokros habitusú, szép, szabályosan álló ágakkal, de akár egyetlen törzzsel is nőhet. 10–15 cm hosszú ombhullató levelei oválisak, sötétzöldek, amelyek alsó oldala halványabb és finoman bolyhos, ősszel sárgásbarna színűvé válnak. Időjárástól függően akár márciustól májusig, nagy, magányos és enyhén illatos virágok jelennek meg rajta, csésze vagy tulipán alakú, minden irányban 15 cm átmérőjű fehér virágok, tövüknél rózsaszínnel. Ezek a felfelé álló virágok a bolyos fellevelekkel védett rügyeiből nyílnak, és 9 viaszos, vastag lapból (megkülönböztethetetlen csészelevelek és szirmok) állnak, amelyek szélesre nyílnak. A virág belsejében egy barna-vörös porzómag található. Virágzás után barna gyümölcsök jelennek meg hengeres kúpok formájában, amelyek vörös magvakat tartalmaznak.
Felhasználás: jól észrevehető, szabad állásba történjen ültetése
Fényigény: napos, félárnyékos helyre javasoljuk ültetését
Ajánlott termőhely: üde, jó tápanyagellátottságú, mészmentes talajt kíván.
Ültetési távolság: magányosan álló bokorfánka ültessük
Ellenállóképesség: -29°C-ig hidegtűrő
Gondozás:
Helye az erdőkertben:
Megjegyzés: a kertben ez a tökéletesen szívós magnólia az egyik legjobb talajhoz és éghajlathoz alkalmazkodó liliomfa-féle, ezért a legtöbb területen alkalmas ültetése
Egy kis történelem:
A Magnólia-nevet 1703-ban Charles Plumier adta, aki XIV. Lajos király botanikusa volt. Névadásával tisztelegni kívánt Pierre Magnol (1638-1715) orvos-botanikus előtt, aki az egyik igazgatója volt a Montpellier botanikus kertjének a 17. század végén. Sajátos neve, a soulangeana Etienne Soulange-Bodintól (1774-1846), Napóleon hadseregének nyugalmazott lovastisztjétől származik, aki a kertészetnek szentelte magát. Párizs melletti Fromont kastélyában szenvedélyévé vált a magnóliákkal való foglalatosság; 1829-ben sikerült megszereznie ezt a hibridet, amely ma egy csodálatos fajtacsalád egyik tagja!
