Az erdőkert elengedhetetlen, az egyik legsokrétűbb fölhasználási lehetőségeket kínáló erdei- és díszfája.
Jellemző: illatos virág, pillangós virágú, szárazságtűrő, ehető, méhlegelő, takarmány
Tudományos megnevezés: Robinia pseudoacacia
Magyar név: Fehér akác
Származás: eredeti élőhelye az USA, a Kárpát-medencébe francia közvetítéssel került a 18. században
Amiért szeretjük: pillangós virágú, nitrogén megkötő fásszárú növény. Illatos virágai nem csak a méhek számára fontos táplálékforrás, de emberi fogyasztásra is alkalmas
Virágzás idő: nyár eleje (május); illatos, fehér, méhlegelő
Leírás: rendszerint felfelé törő koronájú lombhullató erdei- és díszfa. Összetett levelei páratlanul szárnyasak. Virágzata sok fehér színű, illatos pillangós virágokból áll.
Felhasználás: sokhasznú erdőkerti növény (takarmány, gyógynövény, méhlegelő, tűzifa, komposzt, nitrogén megkötő)
Fagytűrés: fiatal korban fagyérzékeny, de 2-3 év elteltével teljesen jól állja a helyét
Fényigény: napos helyet kedvel
Ajánlott termőhely: a laza homoktalajoktól kezdve a kötött talajokig bárhol megél
Ültetési távolság: 3-4 m
Ellenállóképesség: egészséges díszfa faj
Gondozás: 1/ a szabadgyökerrel ültetett fákat a gyümölcsfákhoz hasonlóan messük meg, 2/ amennyiben az 1-2 éves növény visszafagy, tőre vagy az első élő részig visszametszük, majd a kihajtott sudárról tőből vágjuk le az oldalhajtásokat
Helye az erdőkertben: 4-5. zóna (kert vége, mezsgyehatár)
Megjegyzés: invazív faj, gyökérről sarjad és terjed
Szállítási méret: 200-250 cm
