Különleges nagygyümölcsű magyar származású meggyfajta
Jellemző: önmeddő, nagy gyümölcs, magyar fajta
Tudományos név: Prunus cerasus ’Érdi Nagygyümölcsű’
Magyar név: ’Érdi Nagygyümölcsű’ meggy
Származás: a Hankovszky meggy szabadmegporzású magonca. Nemesítője Maliga Pál.
Amiért szeretjük:
Virág: középidőben, önmeddő; pollenadó szükséges (csengődi, Maliga emléke, Germersdorfi óriás 3, Katalin, Linda)
Érés: június 12-15; termésbiztonsága bizonytalan
Leírás: fája erős növésű, kúp alakú, közepesen sűrű koronával. Habitusa és lombozata hasonlít a cseresznyére. Termése különlegesen nagy (23-25 mm) tömege 6 g, a kocsány és a bibepont között jellegzetesen. A gyümölcs héja sötét, értével már-már fekete, húsa közepesen kemény, lédús, színe kárminpiros. Íze kevéssé savas, savanykás-édes, zamatos.
Felhasználás: friss fogyasztás
Fényigény: a gyümölcs ízanyagok kialakulása napos fekvést igényel
Ajánlott termőhely: talajjal szemben a meleg, tápanyagokkal jól ellátott, meszet és humuszt tartalmazó könnyű homoktalaj, löszön kialakult vályogos agyag vagy agyagos homok talaj, a megfelelő számára. A talajvízszint vagy a vízzáró talajréteg mélysége 1,5-3 m-nél a leginkább megfelelő. Csapadék igénye nem nagy, de virágzás és terméskötés idején nagyon érzékeny a megfelelő vízmennyiségre
Ültetési távolság: 6 m
Ellenállóképesség:
Gondozás: 1/ a szabadgyökérrel ültetett gyümölcsfa oltványokat ültetést követően tavasszal metszeni szükséges, hogy a lombozat és a gyökér megfelelő arányát beállítsuk (https://www.youtube.com/watch?v=USN-VaqMRTo&t=3s); 2/ a lombkorona kialakításának első lépéseit kezdjük el. 3/ Mivel termését rövid termőnyársakon, illetve középhosszú termővesszőn hozza, felkopaszodásra kevéssé hajlamos
Helye az erdőkertben: 2-3 zóna
Megjegyzés:
Forrás: Soltész Miklós, 1988: Gyümölcsfajta ismeret és –használat
