Jellemző: vizes élőhely, nitrogén kötés, várostűrő
Tudományos megnevezés: Alnus glutinosa
Magyar név: Enyves éger, Mézgás éger
Származás: Európa szerte megtalálható patak partokon, vizenyős helyeken. A Kárpát-medencében posztglaciális reliktum faj a bükk kor emléke
Amiért szeretjük: az erdőkertben nitrogénkötő tulajdonsága miatt szeretjük elsősorban
Virágzás idő: tavasz (lombfakadás idején), váltivarú, a hím virágok barka virágzatok, a nőivarúak fűzérek
Leírás: gyors növekedésű, hosszú életű, körülbelül 20 m magasra nő, kúpos koronájú fa. Törzse egyenes, oldalágai rendszerint vízszintesen ágaznak szét. A fiatal fák kérge sima, fényes, idősebb korban barnásszürke, repedezett. Hajtásai fiatalon ragacsosak, mézgásak, lilásbarna színűek, kopaszok, fehérpettyekkel tarkítottak. Hímivarú virágai pirosból hirtelen sárgába váltó barkák, a nőivarú fűzér virágzatok az előző évi toboztermések mellett, a hajtások végén, a még levéltelen ágakon nyílnak. Termése 1-1,5 cm hosszú kocsányon lóg
Felhasználás: vízpartok fásítására alkalmas. A szennyezett városi levegőt jól tűrő díszfa
Fényigény: napos vagy félárnyékos helyet kedvel
Ajánlott termőhely: folyók, vízpartok, síksági lápokon, esővízgyűjtők mellé ültetve kiváló választás. Kedveli az oxigéndús talajt.
Ültetési távolság: 1,5-2 m
Ellenállóképesség: viszonylag ellenálló fafaj
Gondozás: nem igényel gondozást
Helye az erdőkertben:
Megjegyzés: gyökerein nitrogénkötő sugárgombák (Actynomices alni) élnek
Szállítási méret: 100-150 cm növény méret
