Jellemző: régi fajta, nagy gyümölcs, biztonságos termés
Tudományos név: Prunus domestica ’Bagoly könnye’
Magyar név: Bagoly könnye szilva
Származás: Magyarország (Dánszentmiklós)
Amiért szeretjük: az íze miatt elsősorban, és a története miatt
Virág: közepesen késői; öntermékeny, de más fajtákkal együtt ültetve bőségesebb terméshozamra is képes
Termés érés: szeptember eleje, nagyméretű, gömbölykés, kék héjú, sárga húsú
Leírás: nagyméretű fát nevel
Felhasználás: nyersen és feldolgozva egyaránt
Fényigény: inkább napos helyre való szilvafajta
Ajánlott termőhely: inkább a nedvesebb, közepesen kötött talajokat kedveli
Ültetési távolság: 6 m
Ellenállóképesség: egészséges fajta
Gondozás: 1/ a fiatal fák víz utánpótlásáról gondoskodjunk; 2/ a talajtakarást meghálálja
Helye az erdőkertben: 2-3 zóna
Megjegyzés: elmondás szerint az 1950-es években Dánszentmiklóson történt az eset. Sztálin elvtárs születése napjára kellett valamivel előrukkolni a Micsurin TSZ-nek. Megszületett egy szilvafajta, ami olyan jól sikerült, hogy hamar lába is kelt minden egyes oltványnak, még mielőtt a Nagytestvért megajándékozhatták volna vele. a lelkes nemesítők A nemesítő kertész, akinek hatalmas szemüvegkerete a bagyolyra emlékeztetett sűrű könnyhullatások közepette búsúlt az eset fölött. Évek múlva azonban sikerült visszaszármaztatni néhány oltványt a faiskolába, s így maradt fenn a ’Bagoly Könnye’ szilvafajta
