Kései virágzása miatt a tavaszi fagyoknak egyik leginkább ellenálló kiváló ízű fehérhúsú őszibarackfajta, húsában igen mutatós vörös foltokkal. Tavaszi virágzása a kert pompás látványa!
Jellemző: fehér húsú, nagy gyümölcs, közepes fa
Tudományos név: Prunus persica ’Maria Bianca’
Magyar név: 'Maria Bianca' őszibarack
Származás: Olaszország (1980.); szülőfajtái a J.H. Hale és a Michelini őszibarackfajták
Amiért szeretjük: az őszibarack mindenképpen a kedvenceink közé tartozik. De a Maria Bianca fehér húsában megjelenő vörös foltok különlegességét emelik
Virág: április; öntermékeny, rózsaszín
Termésérés: augusztus eleje-közepe
Leírás: igazán bőtermő fajta. Gyümölcse nagy vagy nagyon nagy (140-150 g), enyhén molyhos, szinte teljesen gömbölyű. Fehér húsú, a magnál pirosas, lédús. Íze kiváló. Fája erősen növekszik, szétterülő koronát nevel.
Felhasználás: nyersen fogyasztva a legfinomabb
Fényigény: napos helyen lesznek legfinomabbak barackjai
Ajánlott termőhely: jó vízgazdálkodású meszes vagy semleges talajba javasoljuk ültetését
Ültetési távolság: 4,5-5 m
Ellenállóképesség: tafrina ellen védeni kell. Jó megoldás a Tejsavó és a Chitopron 5% keverékével megelőzés esetén 7-10 naponta, a megjelenő betegség kezdetétől 3 x 5 naponta.
Gondozás: 1/ a szabadgyökérrel ültetett őszibarackfákat az ültetés után metszeni kell. Rendszerint katlan koronát alakítunk ki a fán. A metszésre virágzás kezdetén kerítsünk sort. 2/ Az újonnan ültetett fák víz utánpótlásáról és a talaj takarásról (mulcsozás) föltétlen gondoskodjunk.
Helye az erdőkertben: a háztól kissé távolabb (2-3. zóna), ahol időnként látogatjuk a fánkat.
Megjegyzés: kissé hűvösebb helyekre történő ültetésre is alkalmas
USDA zóna: 5 (-29 oC-ig)
